Hajnalban találkoztunk hát
újra gyönyörű izgató
s vágyakkal teli Ír Asszony
együtt aludtunk el hamar
az ébredés fájdalmával
hisz a valaha hitt tervek
felpuffadt tetemei még
foszladoznak s a vergődés
mely azért szitkokat csihol
és csontot roppantva csonkol
– reménytelen velőtrázó sikoltás –
hazug világ pillangói
az álmok éjjelente ha
nektárt gyűjtve maradnak csak
valahol gyűrött arcomon
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése