Hallgató-ima

Virágba borult a sirkert kereszt
Erdeje hol megpihentél, s halkan
Száll a hallgató-ima azóta…
Teljes az álmos kései őszben
Tündöklő apró virágágyás a
Trombitavirággal kánonban,
De a vésett betűk üzenete
Emlékeinket fodrozza, amint
Szálfaként állunk meg előtted, mi
Sudár jegenyék és öreg tölgyek…

............


Halkan, nagyon halkan továbbra is
Száll a hallgató-ima… egyik a
Másik után egymásba fonódva