2019. február 7., csütörtök


A ZENTAI DÉLIBÁB MAGYAR MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET 25 ÉVE 2017-09-28 08:26:30, csütörtök Az idei esztendő negyed századnyi időt jelent a zentai Délibáb Magyar Művelődési Egyesület életében. Huszonöt év alatt oly sok szép és sikeres muzsikálás tarkította ezt a palettát, hogy mindenképpen elmondható, fontos zenei ízvilágot, árnyalatot vitt a városunk, illetve szélesebb pátriánk mindennapjaiba. Őseink dalos világát adta tovább a tisztelt hallgatóságnak, bárhol is szerepeltek az énekesek, citerások, betlehemezők. A dédapáink, ükapáink citerázós és dalolós múltja jött elő a húrok zengésén keresztül újra meg újra. A népzene a maga jelentőségét véglegesen sohasem veszítette el. A mában pedig fontos hogy tudjuk, kik vagyunk, honnét jövünk, merre tartunk. Zeneileg is... A Tisza mente ősi idők óta hazája az embernek, s így a hangoknak, hangszereknek, daloknak, nótáknak is. Azok a hangszerek, népdalok, amelyeket ismerünk és énekelünk nemzedékről nemzedékre adódtak át. Zenta város életében a dalolás, citerázás megjelenése a múlt homályába vész. Nehéz volna megmondani, mióta énekelnek az emberek. Amennyiben igyekszünk óvatosan fogalmazni, úgy talán azóta, amióta először letelepedtek ezen a vidéken. A XX. század során azonban lényeges változás következett be a zenei életünkben is. A Nagy Háború után egy merőben más világ született. Ebben az új létben néhány generáció alatt erősen lecsökkent a népzene iránti szeretet, érdeklődés. Ezen a ponton váltak fontossá azok a szólisták, csoportok, akik népzenét énekeltek s játszottak citerán, furulyán, hegedűn, brácsán, bőrdudán vagy éppen tekerőn. A táncházmozgalom is adott bizonyára lendületet, lelkierőt, és a hetvenes-nyolcvanas években sorra alakultak meg ezek a népzenei csoportok. Városunkban az idősebb korosztály régebb óta összegyűlt muzsikálni többnyire valamilyen jelentős nap vagy ünnep kapcsán (Napsugaras ősz), így ez az alakulás inkább átrendeződésnek mondható, hiszen a muzsika, a nóta továbbra is fölcsendült, immáron egy rendezettebb, impozánsabb formában is (Durindó, Kóta). A zentai népzenekutatók, mint például Burány Béla, Bodor Anikó, Bodor Géza, Fábri Jenő, Tripolszky Géza gyűjtötték a táj legtöbb betyárokkal, juhászattal vagy más tevékenységgel kapcsolatos folklóradatát, de Kiss Lajos népzenekutató, valamint Király Ernő is tevékenykedett Horgoson, Királyhalmán, Zentán, Csókán és Moholon. Ez a gyűjtőmunka zömmel a XX. századra esett. Ebből is látható, a népzenéből pedig hallható, vidékünk mily szervesen épül bele a Kárpát-medence, a pannóniai magyarság zenéjébe, történelmi folyamataiba, valamint az is, hogy a népzenei anyagot gyűjtő szellemi óriásaink számára ez a tevékenység mit is jelentett. Gondoljunk csak Bodor Anikóra. A zentai Délibáb Magyar Művelődési Egyesület története a múlt század utolsó évtizedében kezdődött el, mert tagságának egy része a hivatalos megalakulás előtt is énekelt, citerázott alkalmanként Felsőhegyen, Zentán vagy éppen másutt. Az 1991. év során kezdett lassan körvonalazódni az a mag, amelyből a következő esztendő szeptemberében létrejött a Délibáb citerazenekar és vegyes kórus. Ezen alapítótagok pedig a következők voltak: Csikós József, Fülöp Cecília, Kopasz (szül. Graca) Etelka citera, Gubina Mihály citera, Györe István citera, Kis Lukács Ilona, Pásztor Klára citera, Torma Éva, Szalma (szül. Zapletán) Magdolna. A csapat művészeti vezetőjének Pásztor Klárát kérték föl, s 2003-ig ő vezette a csoportot. Ebben a tizenegy esztendőben folyamatosan bővült a tagság: Balla János citera, Bálint György citera, Becskei György citera, Berta József, Bilicki Anna, Dobos Imre citera, Dobos István citera, Eszes Brigitta, Graca Anikó citera, Graca Attila citera, Gulyás Béla, Hevér János tambura, Jakus György citera, Jenei János citera, Kis Jovák Ilona, Kovács Ervin citera, Kovács Éva, Kovács Julianna, Kovács Nemes László, Laták Mária, Molnár János, Molnár Julianna Márta, Papp Imre, Papp Sándor, Pilisi Attila, Szalma Lajos, Sándor Gábor citerával és énekkel mint zenei kisegítő, Tóth Imre citera, Varga Andrea citera, Varga Verona, Zapletán Ilona. A próbákon, amelyeket az Eugen kiállítótermében, majd a zentai Múzeumban tartottak, aktívan jelen volt Bodor Anikó is, aki a szaktudásával, gyűjtésének anyagával és virtuózitásával támogatta a lelkes tagságot. A későbbiekben más helyszíneken folyt tovább a munka. 2003-tól Kovács Ervin vette át a művészeti vezetést. Irányítása alatt is imponáló eredmények születtek. 2009-től Dobos István művészeti vezető kormányozta a zentai Délibáb csapatát, míg 2013-tól napjainkig Recskó Szabolcs. Említést érdemel az a tény, hogy az utolsó néhány esztendő alatt számos sikeres pályázat nyomán új hangszereket tudott a csoport venni, de önálló kezdeményezésre is volt példa. Fölcsendült a népi furulya az előadásokon, hiszen őseink is szerették ezt a hangszert. A 2003-at követő időszakban ismét jelentős változásokra került sor: Baráth László furulya, és felesége Baráth Emília, Bicskei Ilona, Csikós János és felesége Csikós Erzsébet, Katona József, Kálmán János, Kopasz Ildikó, Kovács Edina, Matykó Teodóra citera, Márkus Anna, Mészáros Etelka, Molnár István furulya, valamint köcsögduda, és felesége Molnár Jolánka, Nagy Mélykúti Dániel basszus- és prímcitera, Pataki Tibor citera, Prikidánovics Valéria, Rácz Szabó György, Recskó Szabolcs citera, doromb és furulya, Tandari Ferenc citera, Törteli Judit és Törteli Teodóra, Vajda Teodóra, Vass Sándor, Viola János csatlakozott a Tisza menti dalolós társasághoz, ki hosszabb, ki pedig rövidebb időszakra. A tagok közé ugyan nem sorolhatjuk Bata Mihályt, Rácz Szabó Józsefet és Tucakov Györgyöt (ők a zentai Sarkantyú tamburazenekar jeles tagjai), ám mindenképpen meg kell említeni, hogy több mint egy éven át kisegítették a csoportot úgy a betlehemes előadásokon, mint a férfikórus tagjaiként a föllépéseken. A Délibáb MME tagjai is muzsikáltak a tamburazenekarral, Dobos István mint nagybőgős és Varga Andrea mint prímtamburás. Ez is egy szép példa a csoportok közötti jó viszony ápolására. A megalakulást követő időszakban Pásztor Klára volt a csoportvezető, majd 2001-től 2007-ig mint csoportvezető, illetve 2007-től napjainkig Bilicki Anna lett az elnök (ekkor alakult át civil szervezetté a Délibáb). A szereplések tekintetében elmondható, hogy amióta létezik ez a társaság, mindig igyekezett eleget tenni a kívánalmaknak és felkéréseknek. Így Zentán és környékén lépett föl a csoport, a város ünnepén, könyvbemutatókon, kiállításmegnyitásokon, karácsonyi és húsvéti műsorokon, kenyérszentelésen, gyertyás felvonuláson, népzenei találkozókon, aratóversenyeken, lakodalmas és betlehemes találkozókon, gazdag ág vetélkedőkön. 1993 óta minden évben részt vett a Délvidéken rendezett Durindón, igen jeles eredménnyel. Néhányan már az előző esztendőben is jártak ezen a rendezvényen, ugyan nem Délibáb csoportnévvel, de már ekkor is Bodor Anikó és Csonti Melinda útmutatásai nyomán énekelve. Ez a népzenei rendezvény az egyik, míg a Kóta a másik legjelentősebb szereplése a csoportnak minden esztendőben, illetve kétévenként. Három alkalommal hívták meg a Durindó Gálaműsorára a csoportot, 2004-ben és 2005-ben, valamint 2007-ben. Magyarországon is születtek szép eredmények: 1995-ben Bugyin a Nemzetközi Népzenei Minősítőn arany fokozatot, 1998-ban a Vass Lajos Népzenei Szövetség által rendezett népzenei vetélkedőn kiváló arany fokozatot, 2001-ben Oromhegyesen a Gazdag Ág vetélkedőn az első díjat, 2004-ben Szolnokon pedig Magyar Zászló érdemrendet kapott a csapat, de említést édemel az is, hogy a csorvási lakodalmas találkozókon több ízben I. helyezést ért el. 2002-ben a Kóta Országos Népzenei Minősítőn ezüst minősítést, 2006-ban kiváló, 2008-ban és 2011-ben pedig országos arany fokozatot szerzett a csapat. 2009 és 2011 között három ízben járt a Délibáb MME Zenta Bulgáriában a Balkán Népzenei Találkozón, öregbítve városunk és térségünk hírnevét. Az eltelt évek alatt sokfelé eljutott a csoport, s muzsikált Békéscsabán, Budapesten, Bugyin, Csátalján, Csorváson, Csókán, Debrecenben, Deszken, Felsőhegyen, Gödöllőn, Hódmezővásárhelyen, Kakasdon, Kanizsán, Kecelen, Kecskeméten, Kiskunhalason, Mórahalmon, Muzslyán, Nyíradonyban, Pécsett, Sükösdön, Százhalombattán, Szegeden, Szombathelyen, Törökszentmiklóson, Vámospércsen, a teljesség igénye nélkül felsorolva a településeket... Felvidéken pedig Péderben a citera húrjaival és énekkel lopta be a hallgatóság szívébe a testvéri összetartozás zenéjét. Felejthetetlen élmény volt! A röviden bemutatott történethez még hozzátartozik egy igen fontos pont. A Délibáb MME Zenta két esztendővel ezelőtt kapott egy felkérést a vidékünkön élő fiatalok önazonosság-tudatának megőrzése érdekében a Bolyai Farkas Alapítványtól, hogy tartson előadás-sorozatot, s ezen keresztül mutassa be a magyar népművészet gazdag kincsestárát, a magyar népzenét, annak hangszereit és dallamvilágát. Mindez 18 előadáson keresztül valósult meg 2015 decemberétől 2016 májusáig, amelyekről bizton állíthatjuk, sikeresek voltak. A csapat színvonalas zenei és történelmi, zenetörténeti bemutatót tudott tartani, rendhagyó módon először ebben a városban. Nem jelentéktelen az a körülmény sem, hogy először a Délibáb MME Zenta csapata volt az, amely méltón emlékezett meg a zentai népzenegyűjtőkről: Burány Béláról, Bodor Anikóról, Bodor Gézáról, Fábri Jenőről és Tripolszky Gézáról. Az elmondottakból látható, hogy csoportunk igyekszik átadni azt az üzenetet, amelyet minden tagunk a magáévá tett és vall, s amelyben Isten mellett hisz: a népzene őseink ajándéka, hagyatéka, ők mi magunk vagyunk. Amikor énekelünk és muzsikálunk, vagy másokat hallgatunk, tanulhatunk s utazhatunk a zene hullámain őseinket érezve. Nem szabad elfelednünk nagyapáink és dédapáink citeráinak zengését, furulyáinak dallamvilágát, énekük szárnyalását... Ez a mi küldetésünk. Ezúton is szeretném megköszönni a részvételt és jószándékot az adatközlőimnek, akik segítették munkámat: Bilicki Annának, Csikós Józsefnek, Dobos Istvánnak, Kopasz Etelkának, Kovács Ervinnek, Pásztor Klárának, Szalma Magdolnának és Szalma Lajosnak. Írta: Recskó Szabolcs a Délibáb MME Zenta művészeti vezetője Zenta, 2017 augusztusa